, (vir-og-oncz) mn. tt. virgoncz-ot. Fürge, élénk, könnyü mozgásu, tevékenységü. Virgoncz ifjak, gyermekek, leányok. Átv. virgoncz ész. Erdélyiesen: virgancz. Egyezik vele a magas hangu fürgencz, v. fürgöncz. Gyökre nézve rokonai ir-am, ir-eg, ir-eg for-og, fürög. Budenz J. egyeztetései a finn virkiä, viriä (gnavus, alacer, vivax), virkku (ua. különösen lóról); észt virg (fürge, serény, gyors); lív virgzö (munter, lebhaft).