, (virr-og) gyak. önh. m. virrog-tam, ~tál, ~ott. Éles metsző hangon rivalg, orditoz. Továbbá, haragra fakadva perlekedik, kiáltozva felesel, Szabó D. szerént: czivódik. "A kik ezön a világon az atyafiak közűl úgy virrognak, pöllelködnek (pörleködnek) a jószág fölött, a más világon is örökkétig veszeködnek. (Székely népmese. Kriza Jánosnál). Máskép: virrong, villong. (Szabó D.). Gyöke a hirtelen indulatból fakadó virr hang, s hasonlók hozzá a haragos tyúk kiáltását jelentő kirrog; továbbá: berreg, hurrog.