, (vir-ít) alakjára áth., de jelentésére önh. m. virít-ott, par. ~s, htn. ~ni, v. ~ani. Mondjuk általán növényekről, különösen veteményekről, füvekről, mezőkről, midőn zsenge, fiatal, élénk sarjakat hajtanak, virágaik fakadnak, nyílnak, midőn fejlődésök diszében pompáznak. V. ö. VIR, 1). Virítanak a rétek, mezők, vetések. Ha a buzát korán veted hamar pirít. (Km.). Hasonjelentésü virúl; honnan elvirít v. elvirúl am. virága elhull, virága elenyészik.
"Elvirít a szép kikelet
S vele a hesperi liget.
Az enyém is elvirult már!
Pályám vége közelít.
Berzsenyi.