, (virág-szamár) ösz. fn. A középkorban virágvasárnapi innepélykor virágokkal fölczifrázott szamár, emlékére azon bemenetelnek, midőn Idvezitőnk Jeruzsálembe szamárháton vonult be. E szokás kiváltkép a németeknél és francziáknál divatozott, de hazánkban, ugy látszik, nem volt szokásban, mert legalább közmondási nyoma nincsen, mint a németeknél, kik a tulságosan fölpiperézett nőről mondják: olyan mint a virágvasárnapi szamár. (Palmesel).