, fn. tt. villát. Tájdivatosan: vella. Nyéllel ellátott, s két vagy több águ eszköz fából, vasból, aczélból stb., melynek hegyeivel holmit fölszúrni, rakosgatni stb. szoktak. Két, három, négy ágú villa. Asztali villa, melylyel eszünk. Szénahányó, ganajhányó fa villa. Ezüst, csont nyelü villa. Gazdasági vasvilla. Úgy állnak a szemei, mint a vas villa. (Km.). Villával kévéket hányni, szekeret, kazalt, baglyát rakni. Igy nevezik némely szarvasmarha hegyesen fölfelé álló tülkét is.
Jancsovics szerént tótul vidli, kicsinyezve vidlicska. Miklosich szerént vila, többnyire többesben: vile új szláv szó, albániai ny. filuke. A szanszkritban vil v. bil v. bhil v. bhid gyök am. hasít (findere).; e szerént azt jelentené: hasított. Némelyek véleménye szerint, magyar elemzéssel, rokon a válásra és a választásra vonatkozó vál-ik és fél szókkal, tehát mintegy váló, s e tekintetben gyökre nézve rokona volna a lekaszált fűsortjelentő veleszta is.