, VILLAMODIK, (vill-ám-od-ík) k. m. villámod-tam, ~tál, ~ott. Hajnalodik, pitymallik, viradni kezd. "És vilamodván esmeg jövö (jöve) az templomba (et diluculo iterum venit. Münch. cod. János. VIII.). A Nádor-codexben: megvillamodik, az Érsekujvári codexben: megvelamodik (antequam illucesceret). "A farkas, mikoron még meg nem villámodott volna, és az erdőben járna. Pesti G. Meséi. (LVI. mese). "Már villámodik: virrad. Villámodatkor: virradtkor. (Szabó D.). Talán helyesen: villamodik v. vilamodik, mint föntebb a Müncheni codexben is, mind ezen mind a megelőző, czikknél. A Tájszótárban is, mint székely szó, egy l-lel jön elé. Azonban habár két ll-lel használjuk is, rövid a-val helyesebbnek tartjuk: villamodik, villamodat, mint Döbrentei is írta; minthogy a ,villám törzs állandóan ,fulgur-t jelent, s ezen különösebb jelentést, a föntebbi szókban nem találjuk.