, VILÁGOSIT, (vil-ág-os-ít) áth. és önh. m. világosít-ott, par. ~s, htn. ~ni, v. ~ani. Régiesen: világosejt (Bécsi cod.), világosojt (Nádorcod.). 1) Valamely homályos, sötét testet vagy tért világossá tesz. 2) Átv. valakit felvilágosítani, am. eszközölni, hogy bizonyos dolgok felől tiszta, bizonyos, igazi, határozott fogalmai, ismeretei legyenek; valamit felvilágosítani, am. eszközölni, hogy valódi mibenlétét, mivoltát láthassuk. 3) Önhatólag am. világol, világít. »Sem világosejtnak sem fényesejtnek mént (mint) nap, sem világosejtnak mént hód.« (Bécsi cod. Baruth.).