, (vil-ág-i) mn. tt. világi-t, tb. ~ak Általán, világot illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Átv. érzéki tárgyakra, élvezetekre vonatkozó, mulandó; ellentétei: szellemi, lelki, üdvös, vallási, mennyei. Világi örömek. Világi hatalom, uralkodás. Világi gond, dicsőség, pompa, fényesség. Világi énekek. Világi élveket, gyönyöröket hajhászni, s az üdvösséget elhanyagolni. Továbbá, életnemre, s társadalmi osztályra vonatkozva mondják személyekről általán, kik az egyházi rendhez, papi osztályhoz nem tartoznak. Világi és egyházi urak, rendek. Világi és egyházi (papi) tanárok, tudósok. A római és görök egyházban világi pap, különböztetésül s szerzetestől, kit bizonyos szerzetes rendnek szigorúbb egyházi szabályai köteleznek.