, (vil-ág-ol-ik) k. m. világl-ott, htn. ~ani, 1) Saját világsugaraival elétünik, sugarai szétlövellnek, világa terjedez. Világlanak a nap, a csillagok, az égő testek. Éjjel a tűzvész messze elviláglik. 2) A rávetődött világsugaraktól fénylik, látszatossá lesz. Nagy tűzkor világlanak a környék épületei, tornyai. Átv. mondjuk rejtélyes, titkos, homályos dolgokról, midőn tudomásra, bizonyosságra jönnek. A tanuk vallomásából eléggé kivilaglik, hogy....