, (vigy-ít) önh. m. vigyít-ott, par. ~s, htn. ~ni, v. ~ani. A székelyeknél am. együtt mulat, társalog (Kriza J.), azaz együtt vigyorog. Kriza J. és Ferenczi J. úgy vélik, hogy ,vigyít a vegyit szóval volna azonos. Attól függ, ha ,vigyít mély v. magas hangúlag ragoztatik-e; ha az előbbi eset áll, mint mi is följegyzők: akkor ,vigyorog szóval egy eredetü; ha az utóbbi, pl. vigyítek, vigyítünk stb. akkor lehet am. vegyítek, vegyítünk stb. Nincsen-e mindkét ragozás divatban?