, (vil ág-ol-ás) fn. tt. világlás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) A világterjesztő testnek azon állapota, midőn sugarai szétlövellenek. A kelő napnak, holdnak, égő gyertyának világlása. 2) A rávetett világsugarak által földerített testnek látszatos állapota.