, (visz-a) fn. tt. viszát. Ellenkező irányu oldala, látszata, fonákja valaminek. A posztónak viszája. Viszáról venni magára az üngöt, p. kiforditva, vagy elejét hátra vetve. Viszáról fogni valamit, nem kellően, balul, fonákul, forditva. Szokottabb kiejtéssel: vissza. l. VISSZA, (2).