, (vis-el-ő) mn. tt. viselő-t, tb. ~k. Aki valamit visel, hordoz tulajd. és átv. értelemben. Rongyos ruhát viselő koldús. Magát jól viselő ifjú. Jószágára gondot viselő gazda. Némely öszvetételekben főnevül használtatik, pl. gondviselő, tisztviselő, fegyverviselő, képviselő.