, (vis-el-és) fn. tt. viselés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Cselekvés, midőn valamit viselünk, hordozunk; továbbá, erkölcsi magatartás. Viselésben elkopott ruha. Teherviselés, igaviselés, gondviselés, tisztviselés, keresztviselés, magaviselés. "Maga szép viselésével. (Szabó D.). V. ö. VISEL.