, (vir-ág-oz-ás) fn. tt. virágzás-t, tb. ~ok, hann. szr. ~a. E középigének: virágzik származéka levén, jelenti a növénynek azon fejlődési állapotát, midőn nemző ás termő bimbója nyilik. Fák, violák virágzása. Átv. az ifjúi életkornak, vagy némely más életállapotnak diszlése.