, (virág-hüvely) ösz. fn. Levél, vagy hártyaforma boriték, mely a virágokat nyilás előtt betakarja, nyiláskor pedig kihasad, és vagy a virág tövén megmarad, vagy a virág kinő belőle, s őtet elhagyja, pl. a narcisz hüvelye. Máskép: burok. (Spatha). Sándor Istvánnál am. virágcsésze v. kehely, (Calyx).