(vil-ág-os) mn. tt. világos-t, v. ~at, tb. ~ak. Általán, mondjuk minden testről, melynek saját világa van, mely magából világot lövel. A tűz, a nap, az állócsillagok világos testek. 2) Amit a világító test látszatossá, fénylővé tesz. Világos terem, melynek ablakain a nap sugarai bőven behatnak, vagy melyet gyertyákkal, lámpákkal stb. kivilágítottak. Világos felhő. Időszakra vonatkozólag: világos reggel, világos nappal, délben, világos virradtig. Átv. ért. mondjuk. 1) Szinekről, melyek derültebbek, s a fehérhez kőzelednek. Világos haj, szőke. Világos, kék, vörös, zöld. Ellentéte: sötét. 2) Oly testekről, melyek gyűrészei ritkásak, s a világosságot áteresztik. Világos erdő, Világos ritka szövet. Világos kenyérszelet, mely igen vékonyra van metszve. 3) Észről, melynek tiszta, határozott fogalmai; ismeretei vannak. Világos ész, fej, 4) Amit könnyű felfogni, átlátni; kétségtelen. Oly világos, hogy tagadni nem lehet. Világos igazság. Az világos.