, VILÁGITÓ, (vil-ág-ít-ó) mn. és fn. tt. világító-t, tb. ~k. Általán, ami, vagy aki világit; világot terjesztő, világgal szolgáló, pl. égő gyertya, lámpa, fáklya, gáz. Világitó torony (Leuchtthurm). Világitó utczai suhanczok. Világitó udvar városi épületeknél a fő vagy nagyobb udvaron vagy udvarokon kivűl kisebbszerű mellékudvar (Lichthof). V. ö. VILÁGÍT.