, (vesz-end-ék)fn. tt. veszendék-ět, harm. szr. ~e. 1) Veszendőben levő vagyon, ami az elveszéshez közel van, ami kárba megy. Veszendék jószág. 2) Valaki által valóban elvesztett jószág. Midőn a gyermek többek társaságában valamit talál, azt elrejtve így kiált föl: kinek vagyon veszendéke, nálam vagyon keresménye.