, (var-ázs-ol-ás) fn. tt. varázslás-t, tb. ~ok, harm: szr. ~a. Bűvölés, bájolás, boszorkányozás, szemfényvesztő működés, igézés. Régente pl. a Bécsi codexben am jóslás, jövendölés. "A látásért éj leszen őnekik, és setétség a varázsolásért (pro diviuatione. Micheas. III.)