, VÍGASÁG, (víg-ság, víg-a-ság) fn. tt. vigság- v. vígaság-ot, harm. szr. ~a. Vigadási állapot, vagy tulajdonság; derült jó kedvvel járó mulatság. "Én leszen teneked öröm és vígaság (Et erit tibi gaudium et exultatio. Müncheni cod. Lukács. I.). Ellentétei: szomorúság, búbánat.