, VIGASZTALATLAN, (víg-asz-t-al-atlan) mn. tt. vigasztalatlan-t, tb. ~ok, Aki nincs vigasztalva, megvigasztalva; enyhület, részvét, jobb remény nélkül bánatot, fájdalmat szenvedő. Az egész világtól elhagyott, vigasztalatlan árva. Használtatik határozóul is, vígasztalatlanul helyett.