, VIGASZ, (víg-asz), korunkban a vígasztal igétől elvont, s divatba hozott fn. tt. vigasz-t tb. ~ok, harm. szr. ~a. Azon kedélyre ható kedves benyomás, mely annak szomorú, búbánatos állapotát elűzi, s viggá derűltté teszi. Különbözik tőle vigasztalás, mely amaz állapotnak létrehozását fejezi ki. A baráti vigasztalásra vigaszt érezni. Lelki vigasz.