, (vér-tő) ösz. fn. Növénynem az öthímesek seregéből, és egyanyások seregéből; csészéje öt hasábu; bokrétája harangforma; torka kinyilt; magva négy. (Onosma). Szurós vértő, mely egészen durva szőrű, borzas; gyökerének külső haja piros; máskép köznépiesen: pirositó gyökér, sárga atraczél. (Onosma echioides.)