(vér-ěs) mn. tt. věrěs-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) Vérrel festett, mocskolt, vegyitett. Véres kéz, tőr, kard. Véres tej, vizelet, geny. Véres száju magyar, átv. tős gyökeres, honát vérig védelmező, harczias magyar. 2) Vérontással járó. Véres áldozat. Véres harcz, verekedés. Véres tett.