, (vér-ěb) ösz. fn. Tulajd. ért. mészároseb, mely a barmokat lefogja. lefüleli, megvérezi. Bérczy K. szerént a vadászoknál saját kopófaj, mely ivadékokon át gonddal nevelve oly idomulást nyer, hogy a meglőtt nagy vadat sebvére után nyomozza. Átv. ért. kegyetlen, vérszopó ember.