, (vég-ez-etlen) mn. tt. végzetlen-t, tb. ~ěk. Ami nincs bevégezve; amiben működni, amit csinálni előbb megszüntek, hogysem kellő teljesedést ért volna. Végzetlen épület, könyv. Végzetlen zenemű, színmű. Végzetlen milt l. MULTAK alatt. Határozóként am. végzetlenül, be nem végezve.