, (véghěz-vitlen) ösz. mn. A mit véghez nem vittek, nem teljesítettek, abbanhagyott, félbeszakadt. Véghezvitlen munka, terv, épités. Határozóként am. a nélkül hogy véghez vitték, végrehajtották volna. Dolog-véghezvitlen (re infecta) visszajött, Kresznerics szerint közmondat.