, VILÁGITÁS, (vil-ág-ít-ás) fn. tt. világítás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) A világnak, mint látási kelléknek, szétterjedése, működő hatása. A nap világítása erősebb, mint a holdé. 2) Cselekvés, mely eszközli, hogy világ, világosság támadjon, terjedjen. A teremek világitásával foglalkodó cselédek. 3) E cselekvés által eszközlött világosság. Gázvilágitás, lómpavilágitás, gyertyavilágitás. 4) Átv. megvilágitás am. világossá, megfoghatóvá, az értelemben láthatóvá tevés.