, (vidék-i) mn. tt. vidéki-t, tb. ~ek. Bizonyos középponti helyhez tartozó vidékről való, azt illető, arra vonatkozó. Pestvidéki faluk, hegyek. Továbbá am. területi. Fogaras vidéki, Kővárvidéki népség. Szélesebb értelemben különösen göcseji tájszólás szerént is (mint föntebb érintők) am. idegen, távolabbi helyről, tartományból való. Vásárra sok vidéki mesterember, és kalmár gyült öszve. Ezek vidékiek, nem városunkból valók.