, VIGASZT, (víg-asz-t) áth. m. vigaszt-ott, par. vígaszsz, htn. vigaszt-ni, v. ~ani. A régi iróknál am. gyógyít, valamint vigaszik am. gyógyúl. Például a Müncheni codexben: "Ha illik szombaton vígasztani (curare. Máté. XII.). Szintén e codexben olvashatók: Megvigasztom (curabo); megvigasztott (salvum fecit); megvigasztnak vala (sanabant); vigasztjad meg (cura) stb. Így Pesti Gábornál is, pl. Máténál. A Bécsi codexben: "Mikor meg akarnám vígasztanom Izraelt. (Cum sanare vellem Izrael. Ozeas. VII.). A Górycodexben: "Az imádság lelki kórságból megvígaszt. Egyébiránt a vigasztal igének elvont törzse; t. i. a régi nyelvszokásnak tetszett az első alakot szükebb, a másodikat szélesb értelemben használnia. V. ö. VÍGASZTAL. Hasonló viszony van a mai tapaszt és tapasztal között. Ellenben, maraszt és marasztal, ngugoszt és nyugosztal, akaszt és akasztal, engeszt és engesztel között alig van különbség.