, (vigály-os) mn. tt. vigálgos-t, v. ~at, tb. ~ak. Mondjuk növények-, ültetvények-, véteményekről, midőn sarjaik, száraik ritkán, gyéren állanak. Ellentéte: sürü, tömött. Vigályos erdő. Vigályos buza, kukoricza. Némelyek elemzése szerint nem volna egyéb, mint az átvetett világos, mennyiben a ritka növények között át lehet látni. De valószinűbbnek látszik, hogy eredetileg higályos lehetett a hig törzstől, mennyiben a hig a sürünek, tömöttnek ellentéte, s gyöke hi általán ürességet, vagyis bizonyos térnek töltetlen állapotát jelenti.