, VIGASZTALAT, (víg-asz-t-al-at) fn. tt. vigasztalat-ot, harm. szr. ~a. A tárgyra vonatkozva, vígasztalás által eszközlött enyhület, szívkönnyebbedés. "És ez ember vala igaz és félelmes, váró israelnek vígasztalatját. (Münch. cod. Lukács. II.). "Vigasztalat (consolatio) elrejtetett en szemeimtől (Bécsi cod. Ozeas. XII.). "Esmeg hoz tünektek örök vígasztalatot, örvendezetet (rursum adducet vobis sempiternam jucunditatem. Ugyanott. Baruch. IV.). Maga a codex a ,vígasztalat szót ,örvendezet szóval világositja fel.