, VIGASZTALÁS, (víg-asz-t-al-ás) fn. tt. vigasztalás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Részvétes szívből, indulatból származott cselekvés, mely által vigasztalunk valakit. Baráti szives vigasztalás. Továbbá, a tárgyra vonatkozva, a bánatnak, szomoruságnak, fájdalomnak enyhülete, melyet ily cselekvés okoz. Nagy vigasztalásomra szolgál, hogy fájdalmamban részt vesztek. Rám nézve ez csekély vigasztalás. Ez utóbbi értelemben régiesen; vígasztalat; l. ezt.