v. VIDÁM, (víd-ám) mn. tt. vidám-at. Kinek arczvonásai, taglejtései örömet, megelégedést mutatnak, derült kedvü, örvendezésre, mosolyra, nevetésre kész. Ellentétei: komoly, komor, bús, szomoru, mogorva. Vidám ifjak, leányok. Vonatkozhatik derült kedvet mutató dolgokra is. Vidám orcza, vidám kedv. (Szabó Dávid). Egyezik vele: víg, azon árnyéklati különbséggel, hogy vidámság a nyugalmasabb, gyöngédebb örömnek megelégedésnek mintegy tükre, külső alakja; továbbá képesség, fogékonyság, melynél fogva a kedves benyomások elfogadására készek vagyunk; vígság pedig a jó kedvnek tettleges kitörése, gyakorlása. Átv. vidám idő, vidám nap. Szokták e nevet lovaknak is adni. V. ö. VÍG.
Képzőjére nézve, mint melléknév, talán egyetlen a magyar nyelvben; de vannak főnevek hozzá hasonlók, mint: villám, csillám, karám stb.