, (vicz-og-ánd-ik) k. m. Viczkánd-tam, v. ~ottam, ~tál, v. ~ottál, ~ott. Könnyűd élénkséggel szökdös, ugrándozik, hányja veti magát, mint a jó kedvü pajzán gyermekek, a kis csikók, borjúk stb. szoktak tenni. Mondjuk különösen apróbb állatokról. Vickandnak a halfiak, a csíkok, a sajtkukaczok, szökcsők. Máskép: ficzkándik; törzse viczog, melyből ánd, vagy and képzővel lett viczogand-, s hangváltozattal és kihagyással viczkánd-ik, mint: fecs, fecseg, fécskend, fécskěndik.