, (vi-ad-al) fn. tt. viadal-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Harczban, csatában, ütközetben, versenyküzdelemben egymást legyőzni törekvő ellenfelek küzdése, verekedése. Viadalra szállani. Viadalban győzni, elfáradni. "Viadalnak miatta (általa) kiirtatának (exterminati sunt praeliis. Bécsi cod. Judith. V.). "Viadal tudományának tudatlani (sine peritia artis pugnae. Ugyanott). "Mire futtál el, minek előtte a viadal lenne. (Nádor cod. 555. 1.). Mondjuk állatok verekedéséről is. Bikaviadal, kakasviadal. "Waterlói diadal. Mind csak kakasviadal. (Kölcsey). A Müncheni codexben eléjőn a latin agonia (végvonaglás, halálos küzdés) jelentésében. (Lukács XXII.). Gyöke kétségtelenül ví s képzője az összetett adat, mely ,viadalom szóban még om képzővel is megszaporodik. Az első ad képző fordúl elé az újabb alkotásu ,viador szóban is.