, utánzott természeti hang, melyből többnemü tőszók és származékok eredtek, a) indulatszók, különösen, melyek jó kedvü, gyermeteg vékony hangu nevetésre vonatkoznak, mint: vics, vicsor, vicsorog; vigy, vigyor, vigyorog, vigyori; vih, vihog, viháczol; vidám, vig; vinnyog, b) élesebb nemű, részént állati, részént más természti hangokat utánzók, mint: viog v. vijog (a sas), vihar, viheder. Ezekben tulajdonkép az élénk, éles, vékony i az uralkodó alaphang, mint e széles kedvű indulatszókban i ha! i haha! i huhu! i juju! hi hi!, a v pedig fuvó hangnak avagy szellettnek tekinthető, honnan az ily változatok is: ihog vihog, iháczol viháczol. Hasonló éles hangu természetutánzók: rí, sí, nyí, szí.
A jó kedvből fakadó i indulathang látszik rejleni ezen latin szókban is.: io! jocus, (locus) jubilum, jucundus, hilaris stb.