, (vessző-futás) ösz. fn. Szigorú katonai büntetés, midőn az arra itélt bünös két sorba állitott bizonyos számu katonák között végig megyen, s ezek meztelenre vetkőzött hátát veszszővel verik. A lovasokat hajdan vessző helyett farmatringgal verték. Mindkét büntetés neme a legujabb időben az osztrák-magyar hadseregben megszünt.