, v. VÍV önh. és áth. Ragozva jelen idő: vívok v. vivok, vísz v. vivsz, ví v. vív v. viv, vívunk v. vivunk, vívtok v. vítok, vivnak v. vínak; első mult vívék v. vivék, vívál v. vivál, víva v. viva stb.; 2-od m. vivtam, vivtál, vívott v. vivott, v. víttam, víttál stb.; jövő: vivandok, vivandasz, vivand stb.; paran csoló mód: vivj v. víj, v. vijj; óhajtó mód: vivnék, vivnál, vivna v. vínék, vínál, vína stb.; htn. vivni v. víni. A Bécsi codexben a törzs viu és vio. "Hogy viujak (ut praelier) a persaiak fedelme (fejedelme) ellen. (Daniel X.). "És víu (pugnabit) ezfek (észak) királya ellen. (Dániel XI.). "Íjnel és nyilnalkül és vértnel és tőrnelkül (rövid nal, nel) viott ő isteněk ö értěk. (Judith. V.). "Hogy vionának (pugnarent) igazaknak nemzete ellen. (Hester XI.). 1) Önh. tárgyesetes viszonynév nélkül, am. támadólag vagy védőleg küzd, verekedik, csatáz, harczol, az ellene törekvő erőt, akadályt ellenszegülés által legyőzni iparkodik. Harczban, csatában erősen vívni. Megvivni az ellenséggel. Hazáért, szabadságért vivni. Harczjátékban, dícsőségért, jutalomért víni: Szirmay Lajos elül jár, a török had vijjon bár. (Szirmay Hung. in Parab.). Ki merne ő vele vivni? Átv. bizonyos akadályokkal küzd, azokat elmellőzni törekszik. Ez életben sok bajjal kell vivnunk. Magával indulataival viv, küzd. "Ha en országom e világból volna, en szolgáim megvínának en értem. (Münch. cod. János. XVIII.). 2) Áth. tárgyesetes viszonynévvel, ellenségképen, hadi erővel támadólag rongál, szorongat, ostromol valamely helyet. Várat, várost, bástyát, a vár kapuját vivni. Könnyü azt a várat megőrízni, melyet nem vínak. (Km.). Idegen nyelvekből kölcsönzött, de már szokássá vált szókötéssel mondjuk: bajt víni, párbajt, csatát, harczot víni, Átv. kivívni valamit, am. erőfeszítés, az akadályok legyőzése által bizonyos czélt érni. A mire törekedett volt, végre kivivta.
Ragozásra hasonlók hozzá: hí, rí, sí, nyí, szí, melyek alaphangja hangutánzó; s véleményünk szerént a ví igének alapját is az teszi, mennyiben a vivás rendesen élénken kitörő süvöltéssel, fuvással szokott járni. Innen ví és fú rokon hangú szék is. A ví gyöknek hangváltozattal megfelel baj szó is ,viadal jelentésben. Ugyanaz szolgál alapúl viaskodik, viadal s vita szóknak és származékaiknak is. Egyezik vele Jancsovics Szótárában a szláv bij-em ütöm, verem, honnan bij-ák ütő verő, bíi-am ütögetem veregetem; továbbá bit v. bitja ütés, verés, bitka ütközet stb. a föntebbi bij- törzszsel szintén egyezik a szláv nyelvben boj ütközet, harcz. Budenz József egyeztetései szerént ide tartoznak a lapp viko- ví-ni (luctari, certare, kämpfen), viko (lucta, certamen) s több rokon hangu, erőt jelentő finn-ugor szók.