, (vez-et-ék) fn. tt. vezeték-ět, harm. szr. ~e, 1) Azon eszköz, melynél fogva valamit vezetnek, pl. kötőfék, kantár, kötél, póráz. Vezetéken vinni a lovat. Vízvezeték = csatorna, melyen a vizet bizonyos czélból másuvá folyatják. 2) Mondjuk melléklóról, melyet a lovas maga mellett vezet, pl. a lovász az urának paripáját; öszvetéve: vezeték-ló. "Legelől jöve sokad magával az assas basa..... azután a fővezér a muftival..... a császár vezetékji. (Mikes Kelemen. XX. levél). 3) Átv. l. VEZETÉKNÉV; VEZETÉKKERÉK.