, (vez-ér) fn. tt. vezér-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Széles ért. hadi főnök, ki bizonyos hadtest fölött parancsnoki hatalmat gyakorol, különösen azt harczba, csatára vezeti, vezényeli. Fővezér, fő hadi vezér. Szorosb ért. úgy nevezett tábornoki rangon levő főtiszt, honnan a vezérőrnagy (generalmajor) nevezet is. A török nyelvben is eléjön vezír-"államtanácsos, államminister, alkirály; basa jelentésben. (Hindoglu). Átv. mondjuk a) emberről, ki bizonyos czélra vállalkozásban másokat vezet; b) állatról, melyet a többi, mint útmutatót, mint elűlmenőt követ, pl. vezérürü, mely a nyáj előtt megy; vezéreb; c) némely eszközökről, testekről, melyek nyomán, vagy irányadása szerént történik valami, mint: vezérfonal, vezérkötél, vezérzászló. A közönséges szántótaligában vezér-nek, taligavezér-nek, v. ekevezér-nek mondják azon félkörü s likakkal ellátott fát, mely a taligarúdba van illesztve, s melyet majd rövidebbre majd hosszabbra lehet venni, amint a szántó szélesebb vagy keskenyebb barázdát akar hasítani.
Elemére s rokonságaira nézve l. VEZ, gyök.