, (vez-et) áth. m. vezet-tem, ~tél, ~ětt, par. vezess. 1) Embert, vagy némely állatot, bizonyos irányban és czélra igazgatva, utat mutatva, maga után vagy mellett járat, s mintegy magával visz. Vakot vezetni. Vak vezet világtalant. Ha vak vezet vakot, mindketten verembe esnek. A gyöngélkedőt, lábadozót karon fogva, a kisdedet járszalagon vezetni. Utasokat rengeteg erdőségen át vezetni. Ellenségre, csatába vezetni a hadsereget. Bevezetni, kivezetni, fölvezetni, levezetni, elvezetni, körülvezetni, félrevezetni valakit. A lovakat bevezetni az ólba, kivezetni a gyöpre. A vadászebet pórázon, a borjút kötélen, a medvét lánczon vezetni. A kolompos ürü egész juhnyájat vezet. 2) Különféle átv. ért. a) Valakit parancs, tanácsadás, oktatás stb. által tetteiben igazgat, s mintegy kitüzi neki a cselekvési irányt, czélt, módot. Jó erkölcsit jámbor utra vezeti növendékeit. Az eltévelyedettet visszavezetni a jó útra. Hová vezet mind ez? hová, mire juttat? mi vége lesz? Jégre vezetni (vinni) valakit, káros, veszélyes, sikamlós állapotra juttatni, terelni. Órránál fogva vezetteti magát, más tanácsát, utasitását vakon, botorul követi. b) Valakit bizonyos állapotba avat. A művészet, tudomány csarnokába bevezetni a tanulót. Új társaságba, körbe, hivatalba bevezetni valakit. c) Valaminek irányát, menetét, folyamát meghatározza, kiszabja, kijelöli. Az utczai csatornákat a közel folyóba vezetni. A forrásból vizet vezetni a városba. Ezen út a városba, amaz a szőlőhegyre vezet. A főlépcsők a nagy terembe vezetnek. d) Kereskedői nyelven divatba jött: könyvet pl. főkönyvet, naplót stb. vezetni (Buch führen); innen a jegyzőkönyvekre is alkalmazzák jegyzőkönyvet vezetni. e) Szabó Dávidnál; vasat, érczet vezetni am. nyujtani. f) Vadászok nyelvén: vezet a kopó, mely a falka élén jár.
Elemzésére nézve l. VEZ, gyök.