, (vet-tet) mivelt. m. vettet-tem, ~tél, ~ětt, par. vettess. Parancsolja, vagy eszközli, okozza, hogy valakit v. valamit vessenek, ez igének szokott jelentéseiben. Cselédeivel gabonát vettet. A házsártos idegent kivetteti a házból. Vén asszonyok által kártyát vettet. Lőporral fölvettette a várt. V. ö. VET.