, (vet-ő-öd-ik) belsz. m. vetőd-tem, ~tél, ~ött. 1) Személyt illetőleg, véletlenül, mintegy eltévedve, vagy, mintha oda vetették volna, érkezik, megy valahová. E pusztai lakba csak néha vetődik valaki. Magam sem tudom, hogyan vetődtem ide. Átv. helyét, lakát, állapotát változtatni kénytelen. A szegény üldözött minden felé hányódik, vetődik. Mondjuk bolygó, eltévedt, s valahová betért állatokról is. A lopott marháról mentegetőzésül szintén szokták mondani: Úgy vetődött ide, nem akadt gazdája. 2) Lelketlen tárgyakra vonatkozólag, némi erőszak által mozgatva, taszigáltatva bizonyos helyre jut, vagy ide-oda mozog. A hullám hányta hajó partra vetődött. A vizbe fult ember teste kivetődött. A fákról lehullott érett mag által a közel föld önmagától bevetődik. V. ö. VET.