, (vet-ély) fn. tt. vetély-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Ujabb kori alkotásu szó, a régiebb veszély, akadály stb. hasonlatára. Amit a vételkedés öszszerüen (concrete) jelent, azt a vetély elvontan (abstracte) fejezi ki. A vetély tehát elvont, a vetélkedés pedig öszszerü fogalom. V. ö. VETÉLKĚDÉS.