, (vesz-t-eg-ěl-és) fn. tt veszteglés-t, tb. ~ěk, harm. sz. ~e. 1) Tétlenül, mozdulatlan állapotban maradás. "Az afféle veszteglés magában hordja az enyészetnek magvát. (Beőthy Ödön 1844 sept. 16-án a Karok és Rendek gyülésén). 2) Elzárt, elkülönzött állapodás, maradás valamely vesztegházban. V. ö. VESZTEGHELY.