, (vě-tt) mn. tt. větt-et. Tulajdonkép a věsz igének mult időbeli részesülője, s annak megtörtént állapotát fejezi ki. A kézbe vett fegyvert ismét letenni. A betett orvosságtól jobban lenni. Pénzen vett kenyeret enni stb. A székelyeknél vett ár am. vétár v. vételár. Vett árán adni. (Kriza J.). V. ö. VĚSZ.