, VIDÁMSÁG, (víd-ám-ság) fn. tt. vidámság-ot, harm. szr. ~a. Kedélyi állapot, vagy tulajdonság, midőn valaki vidám; derült kedvüség. Arcza, s minden mozdulata vidámságra mutat. Régi vidámsága szomoruságra, komorságra változott. Élczes tréfáival mindnyájunkat vidámságra indított. V. ö. VÍDÁM.