, (vét-ség) fn. tt. vétség-ět, harm. szr. ~e. Vétés által elkövetett hiba, vagy rosztett. A büntető jogban meg szokták különböztetni a vétséget a büntettől vagy gonosz tettől; ez utóbbiak alatt rendszerént azon törvényszegéseket értvén, melyek eltökélett gonosz szándékkal követtetnek el. V. ö. BÜNTETT.